KÖSZÖNTJÜK
HERNYÉK KÖZSÉG HONLAPJÁN

 
 
KEDZDŐLAP ÖNKORMÁNYZAT AKTUÁLIS GALÉRIA KAPCSOLAT
TÖRTÉNET
 

 
   

A falu a Zalai dombság ellaposodott, Észak-Dél irányú, Dél felé, a Cserta völgye irányába lejtő, enyhén szabdalt dombok hátán fekszik. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb. Határát vegyesen fenyő és lombos erdők alkotják. Ez mindig is meghatározta az itt élők életmódját. A település régen - korábbi visszaemlékezések alapján - nem a jelenlegi helyén volt. Ezt bizonyítja a földrajzi nevekben található „pusztatemető" elnevezés is.
Első említése 1322-ből származik, Hernech alakban. Két évvel később, 1324. december 26-án, Visegrádon kelt adománylevelében I. Károly király Lendvai (Bánfi) Miklósnak adományozza Csömödérrel és Várföldével együtt. A környék néhány falujához hasonlóan, a XIV. század során a szentpéterföldi Őzi család birtokába került. 1472-ben Őzi György tulajdonában volt, majd annak halála után ismét a Bánfi család, nevezetesen szintén Lendvay Bánfi Miklós kezére jutott. A család kezén maradt 1644-ig, Bánffy Kristóf haláláig.
1524-ben három zsellérről tesznek említést a birtokon. 1542-ben 12 portáról, azaz házról, illetve telekről van tudomásunk. Majd 6 év múlva már csak hétről. Ebből egy a bíróé, 4 új, 1 idegené (jövevény), 1 majorsági (uradalmi). 11 zsellér él ekkor a faluban. A házak és lakóinak száma az évek folyamán megközelítően állandó az egész XVI. században. Bánffy Kristóffal, 1644-ben, kihalt a család és a birtok -, ahogy ez szinte a környék összes Bánffy birtokával történt - a gróf Nádasdy család kezére jutott. Osztozott a környékbeli falvak sorsában, abban is, hogy a török elpusztította. 1663-ban, tehát a Nádasdyak idején, azt írták róla, hogy korábban 52 negyed telek volt a faluban. Pusztulása után a földeket a környező falvak jobbágyai használták bérlet fejében.  Nádasdy Ferencet, a Wesselényi nádorról elnevezett Habsburg ellenes összeesküvés miatt társaival - Frangepán Kristóffal, Zrínyi Péterrel együtt - kivégezték, birtokai a kincstárra szálltak.
Az elpusztult falut, az ismert korabeli telepítéseknél korábban, már 1678-ban, a sok éve lakatlan Hernyék pusztát kiadják betelepítésre - akkori szóhasználattal megszállításra - Peszleg Mihálynak. 1866-ban megtörtént a falu határában lévő földek tagosítása. Ez az elaprózott területek egy darabba – tagba - való összevonását jelentette, amivel azok művelhetősége könnyebbé vált.
A falu életét végig meghatározta az őket körülvevő erdő. A növénytermesztés mellett a másik megélhetési forrást ez jelentette számukra. Télen az erdőre jártak fát vágni. Erdei iparként a szénégetést, a gyantagyűjtést végezték. Táplálék kiegészítést és bevételi forrást is jelentett a bő gombatermés, amit nyersen, de főleg szárítva értékesítettek a piacokon. Az ipart a faluban egy-egy varga, kovács és a fazekasok jelentették, akik a XVII. század második felétől folyamatosan jelen voltak a falu életében. 1925-ben az iparosokat 1 cipész, 1 kovács, 1 kályhás és 1 kocsmáros képviselte. A gazdaságban - a politikai változások nyomán - bekövetkezett életmód váltás eredményeként a lakosság egy része, az 1959. december 31-én megalakult „Kossuth" Termelőszövetkezetben lett tag, más részük munkát keresett az iparban, Lentiben vagy Zalaegerszegen. A termelőszövetkezet rövid önállóság után, 1964. január 1-én egyesült a csömödéri „Jobblét" Tsz-el. Tagsága e rövid idő alatt 97-102 fő közt változott. A termelőszövetkezet elnökei ez idő alatt: Gálos Albert (1959-1960), Peszleg István (1960-61), Illés József (1962-63). A falu közigazgatási, oktatási hovatartozását a XIX-XX. század fordulójáig meghatározta a Szent István-i rendelkezés, mely a falvakat egy-egy plébániába tömörítette. Ennek eredményeként, amikor a falvak jegyzőt választhattak - ez a XIX. század első felétől vált általánossá - a falu a plébánia központ jegyzőjét bízta meg ez irányú feladatok ellátásával. Majd, amikor 1860-ban megalakult a pákai körjegyzőség, ők is csatlakoztak hozzá. Ez az állapot 1922. január l-ig tartott, amikor a megalakított csömödéri körjegyzőséghez csatolták őket. 1945-öt követően, a korábbi községi képviselőtestület tovább működött, majd 1950-ben megalakultak a tanácsok. A hernyéki önálló községi tanács 1965-ben szűnt meg. Feladatait a csömödéri községi közös tanács vette át. A tanácsok megszűntével ismét önkormányzat igazgatja a községet. A község a csömödéri körjegyzőség tagja, Iklódbördőcével, Kisszigettel és Zebeckével együtt. Egészségügyileg ez a kapcsolat tovább fennállt. Az első egészségügyre vonatkozó adatunk 1778-ból van, amikor a falu bábaasszonyaként Tóth Katalint említik.
1855-ben csatlakozott a falu a pákai székhellyel létrehozott orvosi körhöz, melyet 29 falu hozott létre. Az alapító iratot, a község képviseletében Gálos György és Peszleg István esküdt látta el kézjegyével. 1925-ben még Pákához tartoztak. Csak a csömödéri körorvosi státusz létrehozása után került át Csömödérhez az orvosi ellátás.
Mint említettük az iskolai oktatás terén is a plébánia központi községében létrehozott egyházi iskola látta el a plébánia területén lévő falvak gyermekeinek oktatását. Erre a faluval kapcsolatos hivatalos adatunk 1770-ből van: „A pákai plébániához tartoznak, az ottani tanítónak fizetnek, és az szolgál nekik. A tanulni vágyó gyerekek növekvő száma, illetve a tankötelezettség bevezetése egyre inkább arra ösztönözte a falvakat, hogy önálló iskolát teremtsenek, és maguk alkalmazzanak tanítót. Ez a XIX. század során, illetve a XX. század elején minden, a pákai plébániához tartozó községben magvalósult. A hernyéki iskoláról az első használható adatunk 1885-ből származik. Feltételezhetjük, hogy az iskolát 1880 körül hozhatták létre, és az községi volt, mert nem említik a plébániához tartozó felekezeti iskolák közt. Mivel e munkán belül nem feladatunk a hernyéki iskola történetének kutatása, csupán a rendelkezésünkre álló, további információkat említjük meg. 1911-ben Kámán István volt a községi tanító 1933-ban Molnár Ilona. 1948-ban, az iskolák államosítása okán összeírták az ország összes iskoláját. . A falut övező hatalmas erdők miatt az erdei életmód volt jellemző Hernyéken. Az erdőben sok a nagyvad, a faluban sok volt az orvvadász. Az erdei állattartás volt a gazdasági élet alapja. A disznókat az erdőn, makkon hizlalták. Egykor az építkezés is kizárólag fából történt. Az 1950-es években is folyt a szénégetés a faluban. Korábban a fazsindelykészítés is jelentős volt, ez 1900 körül szűnt meg. Az erdő sok más hasznot is hajtott a falu népének (gyűjtögetés, madarászás, stb.) A kender- és len termesztés, a fonás és a szövés is általános volt.
Az építkezésben ma éles ellentét mutatkozik. A lakóházak mind „új", cseréptetős téglaépületek. Az első ilyen ház 1891-ben épült, a legtöbb pedig 1910 után. Nagyban folyt akkoriban - házilag - a téglaégetés, amihez a tűzifa bőven rendelkezésre állott. így a füstös-konyhás boronaházak teljesen eltűntek. Viszont a falut övező pajták szinte kivétel nélkül, még 1961-ben is - régi, zsúptetős boronaépületek. A falu építkezésére ez a kettősség a jellemző. Néprajzilag a sok boronapajta nagyon értékes. Szili István zsúptetős boronaistállója szintén jellegzetes épület.
A közigazgatás, oktatás kapcsán is szóba került az egyházi hovatartozás. Ennek révén szót kell ejteni a vallásgyakorlásról. A falu lakói a kezdetektől katolikusok voltak. Némi bizonytalanságot jelent azonban a Bánffyak XVI-XVII. századi birtoklása, mert ők áttértek a református hitre, bár később rekatolizáltak. Nincs nyoma, hogy ekkor a falu követte volna gazdáit az új hitre. A XVIII. században egyértelműen katolikusok. Templomba Pákára jártak. Ez később lazult, mert a közlekedési nehézségek miatt többen a könnyebben megközelíthető novait választották. „Jelesebb ünnepeken megteltek a templomok. A pákai templom előtt minden községnek megvolt a maga gyülekezési helye. Nova az erdőn keresztül öt, Páka a csömödéri Miseúton és a réten keresztül úgy hat km, Lenti meg nyolc km postaútnak. Pákára csak jó időben, a másik két helyre - mivel kövesútja van - máskor is el-eljártak. Tekintettel arra, hogy templom nincs a faluban, az asszonyok néhány templomhoz kötődő szokást a saját körülményeikre alkalmazva tartottak meg. A májusi Utániakat szombat esténként, szorosabb munkaidőben pedig vasárnap délután tartották meg, a temetőben - írja Horváth Károly. A hernyékiek templom melletti gyülekező helye - mivel ők a rét felől jöttek - a torony mellett volt. Vallásosságuk bizonyítéka, hogy falujukból is került ki pap; Peszleg Mihály, aki 1761-63, és Peszleg Ádám személyében, aki 1771-74 és 1777-80 közt volt káplán Pákán. A falut - bár Iklódbördőce, Csömödér, Nova, Zajda, Kissziget és Zebecke felé is vezettek utak - egy viszonylag zárt világnak kell tekinteni, ami az erdőknek volt tulajdonítható, és annak, hogy csak egy irányba vitt be, illetve ki, kövesút. Ez nagyban meghatározta életüket, szokásaikat, még akkor is, ha ezek lényegesen nem tértek el a környező falvak szokásaitól és hagyományaitól.
 Az 1970-es években tűzoltó szertárat építettek, sőt labdarúgó csapatuk is volt, némi külső segítséggel. A zajdai laktanyai katonái közül is többen játszottak a csapatban.
A mezőgazdasági jövedelem nem tudott megfelelő megélhetést biztosítani az itt élők számára, ezért egyre többen választották az ipart. Az 1970-es években, pedig a környék falvaira oly jellemző módon, a hernyéki fiatalok egy része is a beköltözést választotta Lentibe vagy Zalaegerszegre, ahol kedvezőnek számító módon juthattak lakáshoz, felhagyva ezzel a megerőltetőnek számító bejárással.
                                                                                                 Molnár László nyomán...